Tóth Zsuzsanna vagyok. 1977.07.23.-án láttam meg a napfényt Hatvanban, azóta is itt élek.

Évekkel ezelőtt egy koncerten figyeltem fel egy fotósra. Próbáltam látni mi az a pillanat amit meg akar örökíteni. Izgalmasnak találtam. Ez volt az első találkozásom a fotózással és ettől kezdve vágytam rá hogy megfogjam a pillanatot és két dimenzióban adjam vissza.

Sokat olvastam a témában, a képszerkesztésről, a technikákról bármiről, aminek köze volt a fényképekhez, de csak 2006 nyarán jutottam el az első exponálásig egy kis kompakt géppel. Annyira tetszett hogy augusztusban lett egy belépő szintű digitális tükörreflexes gépem.

Már ekkor érdekelt a makróvilág, melyet sajnos még csak az alapobi és egy makró előtétlencse segítségével tudtam megörökíteni. Ma már van egy jónak mondható makróobjektívem. A makróvilág számomra olyan csodákat rejt amit az emberek többsége észre sem vesz és a nemismerés miatt félelem él bennük. Bennem csodálat. Érdekes és új világ ami, ha igyekszünk kiismerni, időt szánunk rá akkor meghálálja és megmutatja titkait.

Szeretem a lepkéket, a pókokat, a hálójukat, a cseppeket és szeretem a virágokat. Annyi szépség van a földön, ezt szeretném észrevenni, meglátni, megismerni, és megmutatni. Keresem az új nézőpontokat, próbálom úgy látni az adott témát ahogy más nem látná. Mindig van aktuális kedvencem, amit addig fotózom amíg meg nem felelek saját magamnak. Hol egy lepke, hol egy kökörcsin, rajongással tudom őket szeretni. Bármire képes vagyok ezért, kaptam már napszúrást, csíptek hangyák, csalán, tüskék, de csak utána érzem ha már elkészült a kép. A külvilágot ki kell tudni kapcsolni egy időre és leereszkedni az apró teremtményekhez.

A fotózás számomra hobbi,de életformává is vált. A legfontosabb elfoglaltság lett nálam. Szabadidőm nagy részét ebbe fektetem.

Nagyon örülök hogy megtaláltam ezt a hobbit.